Dr. Almási Kitti Ki vagy Te? című könyvében olvastam egy kérdést, ami annak idején is elgondolkodtatott: „Milyenné váltál azért, hogy elfogadjanak, ahelyett, amilyen valójában vagy?” Miért érezzük azt, hogy mások elvárásai alapján kell élnünk? Miért félünk magunkat igazán megismerni, és miért indulunk neki olyan nehezen az önismereti munkának?
Életünk során sokszor muszáj alkalmazkodnunk a környezetünkhöz, hogy szerethetőek legyünk. Ez gyakran különböző maszkok felvételével jár, amit a külvilág felé mutatunk, miközben mi valójában nem vagyunk azok, akiknek látszunk. Ez az alkalmazkodás kezdetben természetes, de idővel hátráltathatja a személyes és üzleti fejlődésünket.
Miért kapcsolódik mindez a vállalkozásunk sikerességéhez? Az önismereti munka segíthet abban, hogy valóban a saját hangunkra figyeljünk, és ne mások elvárásaihoz igazodjunk. De ez nem könnyű feladat. Az önismerethez vezető út gyakran nem egyenes, és sokszor a félelem uralkodik bennünk. Félünk az ismeretlentől, félünk attól, hogy olyan dolgokat találunk magunkról, amelyekkel nem tudunk megbirkózni. Ilyenkor könnyen érzelmi árvíz önthet el minket, de éppen ezek az érzelmek segíthetnek abban, hogy mélyebben megértsük magunkat, és tisztábban lássuk a vállalkozásunkban rejlő lehetőségeket is.
Az ismeretlenség rejtelmei
A félelem az ismeretlentől teljesen természetes. Az önismeret mélyebb megértéséhez gyakran olyan dolgokat kell meglátnunk magunkban, amelyek fájdalmasak vagy kényelmetlenek. De ahogy haladunk előre, és bátrabban nézünk szembe önmagunkkal, úgy növekszik az érzelmi teherbíró képességünk. És amit először félelmetesnek tűnik, az később egy olyan erővé válhat, ami segít minket abban, hogy jobban kommunikáljunk, hatékonyabban működjünk a vállalkozásunkban is, és végre valóban a saját utunkat járjuk. Aki nem ismeri meg saját korlátait, félelmeit és erősségeit, könnyen azon kaphatja magát, hogy mások elvárásaihoz igazodva működteti a cégét, nem pedig saját elképzelései és céljai szerint.
Életünkben rengeteg minta és elvárás befolyásol minket – már gyermekkorunktól kezdve. Szülői elvárások, társadalmi nyomás és családi minták formálják, hogyan viselkedünk és döntünk a mindennapokban. Sokan érezzük, hogy a saját belső hangunkat nem halljuk, mert túl erősek az elvárások, amelyek meghatározzák a viselkedésünket.
Többek között ezért fontos, hogy a vállalkozók is szembenézzenek önmagukkal, és felismerjék, hogy amit elérnek, az nemcsak a külvilág körülményeitől függ, hanem attól is, hogy milyen belső gátlásokat, félelmeket vagy nem tudatosított mintákat hoznak a döntéseikhez.
A szülői hatások
Szüleinktől rengeteg olyan mintát és elvárást kapunk, melyek egy életre meghatározzák a saját személetmódunkat is, és hatással vannak arra, hogy mi mit adunk majd tovább a gyermekeinknek.
Ennek fontosságát jól szemlélteti az egyre népszerűbb babaváró bulik szervezése. A különböző közösségi médián számos videót látni, ahol a családtagok a születendő gyermeknek „üzennek”, és próbálják kitalálni, milyen nemű lesz. Ilyenkor gyakran észrevehetőek a szülők, sőt, a már megszületett testvérek önkéntelen érzései is, amikor a felszálló kék vagy rózsaszín füst a tippel azonos vagy épp ellentétes lesz.
Érdemes megfigyelni azt is, hogyan reagálnak egymásra az anyukák és gyermekeik az első játszótéri játék alkalmával: hogyan éli meg azt a gyermek, aki szabadon rohanna a csúszdához, vagy éppen hogyan változtatja meg viselkedését, ha visszanézve anyukájára, félelmet és aggódást lát a szemében.
Eric Berne tranzakcióanalízis elmélete szerint a szülők már gyermekkorban, a korai életszakaszban olyan üzeneteket (gátló parancsokat) közvetíthetnek a gyermekeik felé, amelyek észrevétlenül, de komoly hatással lehetnek a felnőttkori (személyes és üzleti) életükre. Ezek a parancsok olyan minták, amelyek később befolyásolják a személyiségünket, és sokszor akadályoznak abban, hogy szabadon éljük meg önmagunkat. A következőkben bemutatom az első hat ilyen gátló parancsot, a következő blogomban pedig a következő hatot is megnézzük.
1. elvárás: Ne létezz!
Kutatások igazolják, hogy azok a gyermekek, akiket nem vártak, hajlamosabbak kisgyermekkorban súlyos betegségekre, vagy a későbbi életükben öngyilkossági hajlamuk is sokkal erősebb. Szinte állandó problémájuk van az önbecsülésükkel, önelfogadásukkal (hiszen azt a visszaigazolást kapta már az első 9 hónapban is, hogy nincs helyed ezen a világon).
Ez a gátló parancs a vállalkozásban is megjelenhet, mivel az alacsony önbecsülés és a saját helyünkről való kételkedés könnyen megakadályozhatja a sikeres vállalkozói döntések meghozatalát. A felmerülő akadályok hatására könnyen kétségbe vonhatjuk a vállalkozás hosszú távú sikerességét, ami miatt akár gyorsan fel is adhatjuk annak működtetését.
2. elvárás: Ne gondolkozz!
„Te még kicsi vagy ehhez! Majd ha nagyobb leszel, megérted! Nálunk ez így szokás!” – Ismerősek ezek a mondatok?
Egy életre kiható következményei lehetnek ennek a tilalomnak, hiszen a gyermek azt tanulja meg, hogy ne kérdőjelezze meg az autoritás véleményét, hanem jó kislányként/jó kisfiúként fogadja el a helyzeteket úgy, ahogy azok vannak.
A vállalkozásban ez a gátló parancs a döntéshozatalra is hatással lehet. Ha nem merjük megkérdőjelezni a már meglévő szabályokat vagy elveket (akár egy döcögősebben működő családi vállalkozás esetében), akkor könnyen elfogadjuk, hogy ez „így szokás” és nem próbálunk új utakat keresni. Ez pedig hátráltathatja a kreatív gondolkodást és a vállalkozás fejlődését, amennyiben nem vesszük észre a fejlődés lehetőségeit, és ragaszkodunk a régi, bevált módszerekhez, még akkor is, ha azok már nem működnek.
3. elvárás: Ne légy önmagad!
Ha egy gyermeket fiúnak várnak, és lány lesz, vagy fordítva, az olyan elvárást jelent, aminek a gyermek egy életen át igyekezhet megfelelni, anélkül, hogy igazából tudná, miért. De ide sorolható az is, amikor egy gyermek más temperamentumú, mint a szülei. A temperamentumjellemzők 75-80%-ban velünk született jellemzők. Ha egy szülő nem, vagy nehezen fogadja el gyermeke izgágaságát, vagy épp lassúságát, akkor állandó csalódottságot tükrözhet a gyermekének, aki emiatt egy bűntudattal küzdve, megfelelni képtelen nézőpontból látja majd a világot.
A vállalkozásban ez a gátló parancs az önazonosság kérdését érinti. Ha a vállalkozó folyamatosan mások elvárásainak próbál megfelelni, vagy a környezetében lévő „tökéletes vállalkozók” mintáját követi, akkor könnyen elveszítheti saját egyediségét. Ahelyett, hogy a saját erősségeire építene, az állandó megfelelési kényszer miatt könnyen rossz döntéseket hozhat, és nem találja meg azt az irányt, amely számára valóban sikeres és elégedettséget hozó lenne.
4. elvárás: Ne légy fontos!
Sok családban nem, vagy alig létezik az egymásra való figyelés fogalma. Az okostelefonok világában ez még inkább kiemelkedhet, hiszen a szülők gyakran mással vannak elfoglalva, miközben gyermekük figyelmet igényel. Nézzünk csak körül a kisgyermekes családokban: a gyermek valamit nagyon el szeretne mondani, és megszólítja a szüleit. Egy idő után csak azt halljuk: apa, apa, apa… Érezhető a vágy, hogy kimondja, amit szeretne, de apa épp nem figyel rá, mert valami más dolgot csinál. Vagy az édesanya már szoptatás közben átadja gyermekének a „Te vagy a legfontosabb” érzéseket csak azzal, hogy gyermeke szemébe néz, simogatja, beszél hozzá. De mi történik, ha az anyuka rendszeresen ezt az időt arra használja, hogy pihenésképp a neten szörfözget?
A vállalkozásban ez a gátló parancs akkor jelenhet meg, amikor a vállalkozó nem tudja kimondani a saját szükségleteit, mert úgy érzi, hogy senki nem figyel rá. Ha nem érzékeljük, hogy a saját igényeink fontosak, akkor könnyen elnyomjuk őket, és nem merjük kifejezni, hogy mire van szükségünk a munkánkban. Ez a belső elhanyagolás megnehezíti, hogy valóban a céljainkra összpontosítsunk, és gátolhatja a vállalkozás növekedését, mivel nem tudjuk egyértelműen megfogalmazni, mit várunk el a sikerhez.
5. elvárás: Ne légy gyerek!
Azokban a családokban, ahol a szülő érzelmileg éretlen, ez a gátlás alap lesz a gyermek életében. „Ne légy gyermek, mert az én akarok lenni!”
Pedagógusként sokszor tapasztalom, hogy édesanyák „barátnőként” tekintenek a gyermekükre, és olyan dolgokat is megosztanak velük, amelyekhez a gyermekeknek semmi közük nem lenne még, vagy amelyeket életkorukból fakadóan más szemszögből kellene látniuk. Ugyanez a dinamika válásoknál is megfigyelhető, amikor a szülők a gyermeküket szövetségesként próbálják bevonni a közöttük zajló érzelmi csatározásokba. A „mamahotel” kifejezés gyökerei is ide nyúlnak vissza: az ilyen felnőttek, akik még mindig a szüleik segítségére szorulnak, gyakran képtelenek egészséges párkapcsolatra, még akkor is, ha már egyedül élnek.
A vállalkozásban ez a gátló parancs abban nyilvánulhat meg, hogy a vállalkozó nem képes teljes felelősséget vállalni saját döntéseiért. Ha egy vállalkozó folyamatosan másokra támaszkodik, vagy megpróbálja a problémákat másokkal megoldatni, akkor nem tudja kellőképpen irányítani a vállalkozását. Az önállóság hiánya megakadályozza a sikeres döntéshozatalt, és rányomhatja a bélyegét a vállalkozás növekedésére, mivel nem képes megbirkózni a saját feladataival és kihívásaival.
6. elvárás: Ne nőj fel!
Ez tulajdonképpen az előző mondat ellentéte. Itt a szülő tudattalanul olyan függőségi viszonyt alakít ki a gyermekével, amelyben a gyermek nem tud felnőni, és mindig segítséget kap, még akkor is, ha már nincs is rá szüksége. A gyermek gyakran azt éli meg, hogy semmit nem tud elérni, vagy ha mégis, azt nem ismerik el. A háttérben a szülő félelme rejlik: ha elismerné a gyermek sikereit, akkor már nem lenne szükség rá.
A vállalkozásban ez a gátló parancs akkor jelenhet meg, amikor a vállalkozó nem bízik abban, hogy képes egyedül elérni a céljait, és folyamatosan másokra támaszkodik, vagy bár eléri a céljait, mégsem képes megélni a jelentős sikerének örömét, ezért folyamatosan új és új dolgokba kezd. Ez is gátolhatja a fejlődést, mivel nem hoz önálló döntéseket, és nem értékeli kellőképpen a saját eredményeit. A belső elismerés és önértékelés hiánya miatt a vállalkozó folyamatosan elégedetlen marad, ami akadályozza a további növekedést és önbizalom építést.
A szülői minták és elvárások gyakran észrevétlenül befolyásolják a döntéseinket, de ha képesek vagyunk felismerni és szembenézni ezekkel a gátló parancsokkal, akkor valóban felszabadíthatjuk magunkat, és vállalkozásunkat is a sikerhez vezető úton.
A következő blogomban folytatjuk a téma kifejtését, és megnézzük, hogyan szabadulhatunk meg a további gátló tényezőktől, hogy vállalkozóként is igazán kiteljesedhessünk.
